Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
125 VW nyereség, és vesztesség által; becsület, és gj^a- lázat által ; felmagasztaltatás , és megaláztatás által ; szóval minden által, a’ mi bennünket Istenre, üdvösségünkre emlékeztet; a’ mi szívünket érdekli, lelki esméretünket ébreszti, akaratunkat a’ megtérésre ösztönözi. Mennyünk tehát midőn hivattatunk! Mert ha mentegeltyiik magunkat, meglehet, hogy későbben , ha menni akarnánk, kirekesztetünk; és mint amaz Evangéliumi Szüzek, kik elkéstek, hallani kéntelenittetiink: bizony bizony mondom néktek, nem esmérlek titeket. 21.) Mennyetek tehát gazdagok , másképpen béviszi helyettetek a’ szegényeket, kiknek lí helyet küszöbeiteken sem engedtek! Mennyetek bölcsek, másképpen béviszi helyettetek a’ tudatlanokat, kiket ti vakoknak lenni állittatok! Mennyetek jámborok, másképpen béviszi helyettetek a’ bűnösöket. De ezek közül-is nem a’megátalkodott kevélyeket, hanem a’ megtörődött alázatossakat. Ne késedclmezzelek, és helyeteket másoknak ne engedjétek! Mert vágynak kik hivattat" nak, de magokat mentegetik. Vágynak kik hi- vattatnak, és mennek. Vágynak, kikről nem mondatik hogy hivattatnak, hanem kénszerittcl- nek, hogy bémennyenek. Ezek elolt, még kiváltaitok, siesselek; mert ha kénszeriltettek-e? nem tudjátok. 21.) Mát. XXV. n,
