Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

11

nánk, rettenthetnénk; de nem : kérjük, eskiid- tettjük Ötét a’ Kristusra. Oh! ha még Jésus, ez a’ mi szerelmes Mesterünk, e’földön volna, maga kérne, intene, vonzana benneteket. De Ö elfoglalván Attyának jobbján az Ö dücsossé- gének székét, mi reánk bizta, hogy érette közietek követtségbe járjunk. Azért kérünk benneteket a’ Kristusért, békéllyetekmeg az Istennel ! Ha kérésünket kevésbe veszitek, esküdtetünk benneteket ama szentséges sebhelyekre, mellyeket imádva csókoltak a’tanítványok, ama lélekre, mellyet reájok leheliett, ama szeretet- re, mellyel Őket küldötte, hogy a’ bűnösöket az Ö bűneikből feloldanák; esküdtetünk benneteket a’ malasztokra, mellyeket vettetek, az üdvösségre, mellyet reményietek, a’ kárhozatra , mellytol féltünk benneteket, esküdtetünk: békéllyetekmeg az Istennel! Mit várakoztok, kételkedtek, és késedelmeztek? Akarnátok talán, hogy mint Tamásnak maga Jésus jelennyenmeg közöttetek, és vonakodástokat mintegy erőltesse? Hasztalan várakoztok ; mert mi belénk hely- heztette a’ megbékéltetésnek igéit, kik ö helyette Tamás történetének magyarázásával-is lelhetek üdvösségét keresni szorgalmatoskodunk. II.

II. Tamási, egyik a’ tizenkettő közül, ki kettősnek mond a tik, nem valn vélek, mikor el* jóve Jesus. jNem véletlenségbol történt, úgy