Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
'V'V'V' 107 stoli mondás szerént: „mikor fogad, a’ bűnt szüli. A’ bűnt, melly mikor véghez mégyen, a’ halált nemzi.” 28.) Ezek követik a’ vakokat, azaz a’világtalan kívánságokat, a’megromlott, megvesztegető mestereket. vakok pedig, kik, a’ vakokat vezetik, ama megromlott tanittók, az Evangéliumnak er- demellen szolgái, kik hazug magyarázattal, mint hajdan Isráelben a’ hamis Próféták, a’ gonoszát jónak mondják, és vánkosokat rakván a1 könyökök alá, midőn a’ testen konnyittenek, a’ halhatatlan lelket elveszejtik. Azért mondja UdvözittŐnk , mind ketten verembe esnek. Mert mind a’ vakok, mind a vakok vezéri menthetetlenek. Menthetetlenek a’ vakok: mert szántszándékkal követik az elmét vakittó kívánságokat, és ezen kívánságok línszolási után a’ mestereket, kikről mondhatni : hogy a’ vétkeknek szószóllói. Menthetetlenek a’ vakok vezéri; mert, kötelességök szerént „az Úr törvénnyében kellene mind akarat- tyokkal, mind elméjükkel, éjjel, és nappal elmélkedniük;” 29.) ugyan azért, ha nem az Ur üdvözittő törvénnyét, hanem a’ helyett a’ testnek kárhoztató bölcsességét hirdetik, méltán félhetnek az átoktól, mellyel fenyegettet- nek: „átkozott, ki eltévelyitti a’ vakot.” 30,) 38.) Jak. I. i5. — 29.) Zsolt I. 2. — 5o.) V. Mos, XXVII. 18.