Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

103

VW

Méltán félhetnek: mert setétség fiaivá teszik a’ világosság fiait. Mivel Örökké igaz marad a’mit Urunk mond: ,,nem felly ebb való a tanítvány a’ mesternél: tökélletes lészen pedig minden, ha lészen mint az Ö mestere ” Tökélletes lészen a’ tökélletlenségben, mellyet a' tökélletlen- ség mesterétől tanúi.

Bár ennél több roszszat a’vakok illyen ve- zéri ne tennének! De mint ama Farizéusok, kikre mai Evangéliumunk hasonlatossága czéloz , noha tele szemók gerendával, másoknak szemében még-is szálkát keresnek, és szemtelen rágalmazással számtalan gonoszát szaporítanak. Mert, mivel a’ jámborok, az igazak mind kár- hozatos tanittásikkal, mind feslett életökkel ellenkeznek, hogy gyanússakká tehessék Őket, hogy saját feslettségöknek mentséget lelhessenek, keresik bennök a’ gyarlóságokat, és azokat ördögi mesterséggel megnagyobbítván nem csak az igaznak, hanem az igazságnak-is ártani mesterkednek.

így tettek keresztelő Jánosnak, kiről, mivel sanyarú életet élt, és nem úgy evett mint egyebek, azt költötték, hogy ördöge vagyon. Így tettek Jésusnak, ki mivel mind az orvos a’ betegeket, úgy Ő mint Üdvözítő az eltéveled- teket kereste, tölök bűnösök baráttyának lenni Ítéltetett. Sőt nem tehetett semmi jót mel- lyért ne rágalmazták volna. Ila kiűzte az ördögöket, megtisztította a’ poklosokat, megvilá-