Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

^X/V

106

tásának sugarival oszlatta, engesztelhetetlen gyi’i- lolséggel üldözték. Magokat még-is meg nem menthették. Mert mind azok, kiket vezettek, mind magok, kik vezérkedtek , veszedelembe, kárhozatba estek. ,, Ne?n mind ketten a verembe esnek-e ?”i

Nem mind kelten elvesznek-e? a’ vakok, és a’ vakok vezetői? — Ah! melly sokan vesznek most a’ Aakok közül, kik a’ vakokat követik ! kicsodák a’ vakok kik vezettetnek ? Kiknek .Tésus Evangéliuma nem tettszik. Mert a’ ki Ötét követi setétségben nem jár. Kik a’ hajlandóságok után indúlnak, mellyeknek ama csalárdsággal csúfoló kecsegtetők hízelkednek , kikről Szent Péter írja: „az ó tulajdon kívánságok szerént járván mondják: hol vagyon az Ígéret, vagy az Ő eljövetele. Mert miólta az Atyák elaludtak, mindenek a’ teremtett állat kezdetitől fogva így maradnak?” 2Ö.) Ezek a’ vakok, kik nem az igazságát, hanem a’ kívánságokat, követik. A’ kívánságokat; mint ama vének, kik Susánna ártatlansága után incselkedvén , elfelejtették, hogy az Isten mindeneket lát; mert mondják : „íme a’ gyümölcsös kert ajtai bézárva vágynak, és senki minket nem lát.” 27.) Elfelejtették, hogy bujdosó attyokat-is a’ kívánság öltemeg ; midőn a’ fürjekkel nem táplálták, hanem vesztették életöket. A’ kívánság öltemeg őket, melly Apo26.) II. Péter III. 5. — 27.) Dániel XIII. 20.