Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
105 tatlan. Örökké valóság! hol sirás lészen, és fogak csikorgatása. Sirás foganat nélkül, fogak csikorgalása menekedés nélkül. Méltán mondja a’ Szent Lélek: „minden cselekedetidben megemlékezzél utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel.” 25.) II. Monda pedig kasonlatosságat-is. Hasonlatosságát , melly által nem csak az akkori, hanem a' mostani Farizéusok-is érdekelteinek. Az akkori Farizéusok el nem szívelhetvén az igazságát, melly Jésus ajkáról az Ő gonosz cse- lekedetiket kárhoztatta, méltán neveztetnek vakoknak, kik a’ vakokat vezetik. Vallyon a vak vezetheti-e a’ vakot? Vakok voltak ok; mert csak a’ lelketlen szertartásokhoz ragaszkodtak; a’ bellihez, melly az életet a’ halál álmába szen- derítette; a’ hagyományokhoz , mellyek terhelték a’ lelkeket, de nem üdvözítették. És vakokat vezettek : mivel a’ tudatlan nép a’ tudományt nálok kereste; holott ok minden tudományt a’ haszonhoz mérvén , minden bölcsesség ellen meg- keményítelték szívókét, melly haszon keresetüknek árthatott. Mert Ők, Ők voltak: kik az Isten népének tévelygéséből, Isten nevében gazdagodni szerettek, ugyan azért Jésust, ki a’tévelygésnek kárhoztató ködeit mennyei világit25.) Sirák fia VII, 4°*
