Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

.Wv

52

<WV

Még-is kételkedtek. Szemök volt, és nem láttak, a’ mi ismét ha a’ jövendölésekkel nem- is , de a’ jövendők árnyékával eggyez. Mert eme’ Zsidók-is azok ivadéki voltak, kikről máskor-is panaszolkodott az Ur „a’ kánya az égbe meg- esmérte az Ö üdéjét, a’ gerlicze, és a’ fecske, és az eszterag megtartották az ö jövetelek üdéjét : az én népem pedig nem esmértemeg az Úr Ítéletit.” 2.)

Legalább észre vehették volna, hogy az Isten tettzését elvesztették. Mert betűről betűre reájok illik, a’ mit reájok alkalmaztat Sz. Pál „mindnyájan elhajlottak, mind együtt haszontalanokká lettek, nincs a’ ki jót cselekedjék, nincs csak egy-is.” 3.)

Mert, boldog Isten! minő üdore mutatnak a’ nevek, mellyek a’ mái Evangéliumban előfordulnak. Tiberius Claudius Néró , a’ Római birodalomnak akkori Császára, maga a’ megtestesüld kegyellenség volt, a’ ki kezeit nein egyszer áztatta rokony vérben. Pontius Pilátus , Zsidó Országban a’ Császárnak akkori Tiszttartója , pénzt szomjúhozó, szegényeket nyo- morgató hogy volt légyen tagadhatatlan. Herodes vérfertöztetö tisztátalanságáról, és hogy Keresztelő Jánost megölette, Jésusból pedig nyilván csúfot űzött, esméretes.

2.) Jerein. VIII. 7. —- 5.) Róni. III. 12.