Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

4o 'w'J

séget, mellyel az Ur mindenekért, azokért, a’ miket velünk tett, magának tart „az én dü- csősségemet úgy mond másnak nem adom.” Q.) És ez nagy gonosz, nagy istentelenség. Mert ha az fuvalkodtatfel: hogy ember vagy, felékesítve tisztelettel, kévéssé kissebb az Angyaloknál, és mindenek a’ te lábaid alatt; tehát az Isten az, ki mint a’ sárt, úgy tsinált téged, mint a’ sajtot, úgy oltottmeg téged, bőrrel és hússal ö ruházott, csonttal, és inakkal Ö aggatott egybe téged. 10.) Mind ezek fölött vagy mint más aszszonytól született ember. Rövid üdéig élvén sok nyavalákkal eltelsz. Mint a’ virág kinyillasz, és eltapodtatol; elfuttsz mint az árnyék, és soha azon állapotban meg nem maradsz. 11.) Ha az fuvalkodtatfel, hogy gazdag vagy: azt mondja Aranyszájú Sz. János, hogy azokból, a’ mikkel birsz, semmi sem a’ tied. Kételkedsz? majd elhiszed: midőn azokat másokra, sokszor kikre nem akarnád, hagyni kéntelenittetel ; elhiszed akkor : hogy mindened a’ mivel birsz, azé az Istené, ki a’ gazdagot, és a’ szegényt teremtette; és hogy iid- vösségessebb lett volna az Apostol tanáttsát követned ; diicsosségedet az alázatosságban, nem a’ gazdagságban keresned : „melly mint a’ fűnek virága elmúlik; a' nap feltámodott, hévséggel,

9.) Isai. XLVIII. 11, — 10.) Job. X. — ll.) U.

ott. XIV.