Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

41

megszároztotta a’ füvet, és annak virága lehullott , és a’ színének ékessége elveszett: úgy „a’ gazdag-is mondja Sz. Jakab az ö utaiban megírni vad.” 12.) Ha szépséged fuvalkodtatfel, halljad felőle az írás ítéletét: „csalárd a’ kedvesség, és hiúságos a’ szépség.” 13.) Igaz-is. Tet- tzetos hártyája alatt undok a’ fekély; rövid üdo: „és a’ sírbolt leszsz háza ; ott a’ setétség- ben veti az Ö ágyát; a’ rothadásnak mondja atyám vagy, a? férgeknek anyám és néném.” 14.)

Nemde, a’ miben dicsekszel, mind az Istene : adja a’ kinek akarja, viszsza veszi a’ mikor néki tettzik! Akkor sem mondanék mást, ha méltóságos volnál, és méltóságodban ke- vélykednél. Mert a’ méltóság-is az Istentől adatik, és mint minden e’ világon állhatatlan. Az az Ur, a’ ki levetette a’ hatalmasokat a’ székből, téged-is levethet: és valamint felmagasztalta az alázatossakat, úgy téged megalázhat. Ezt mondanám akkor-is ha bölcsességgel, tudománnyal jeleskednél, és e’ miatt magasztal- nádfel magadat. Mert ez-is az Istené: ö ád bölcsességet a’ bölcseknek, és tudományt az értelmeseknek. Mind ezekkel úgy bánik, mint Ur az Ő sajáttyával; elveszti, mikor akarja, a’ bölcsek bölcsességét, és az okossak okosságát megveti. Ha végre egyebek fölött jámbor vol12.) Jak. I. 11. — lo.) Példab. XXXI. 5o. *— 14.) Job. XVII. 14.