Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

'V'V'V

59

mad ö előtte, mint a’ hajnál a’ nap előtt, egy Isten embere: ki nem csak közelgetését hirdeti ; hanem a’ szíveket, mint a’Vőlegény barát- tya a’ Jegyesnek a mátka szívét, az Ö szerete- tére, az Ő elfogadására elkészitti. Hlyen volt János, és illyen értelemben tellyesítette ö a* jövendölést, és ezekkel végezte magáról a’vallástételt. De mit tanulunk ebből? Tanulunk alázatosságai.

Legnehezebb alázatosnak lenni, midőn má- sok felőlünk több jót gondolnak , mint a’ mivel birunk, nagyobbra becsülnek, mint érde- mellyük. Mert felingerlödvén ezek által bennünk magunknak rendetlen szeretete, igen hajlandókká leszünk, azokat, mellyeket mások hibás vélekedéssel tartanak felölünk, mint valóságos tökélletességinket tekénteni, magunknak tulajdonittani. Hlyen próbát kellett Sz. János alázatosságának kiáltani; és kiállotta : mert meg- vallá, és nem tagadá, és megvallá: nem vagyok én Kristus. Mi ellenben láttatni akarunk, a’ mik nem vagyunk, a’ nélkül, hogy, a’mint kellene, jobbaknak, tökéllelessebbeknek lenni iparkodnánk. Ennek pedig oka a" felfuvalko- dás, a’ kevélység, meílyrŐl írva vagyon: „Isten és emberek előtt gyűlöletes a’ kevélység.” 8.) Gyűlöletes Isten előtt : mivel a’ kevély magának tulajdonittya a’ mi az Istené, a’ düqsŐs*.

Ö.) Jés. Sir. X* 7»