Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
533 nvomorúságit el nem háríthattyák, és a’ történeteknek más törvényieket nem szabhatnak, mint mellyeket nékik az örök végzések szabtak, sziin* nyetek igazságtalanok lenni! Mert gazdagságai ugyan nem adnak, méltóságát nem szereznek, a5 szorongatásoktól nem oltalmaznak : de érzéseket költenek, mellyek vesztességinket pótol- Jyák, könyhullatásinkat^apaszttyák, és minden esetek között annyira vigasztalnak; hogy ha a’ viszontagságok töredékekre zúznák-is boldogságunkat , ezek bennünk a’ mennyországnak pitvarát felépittik, hogy a’ szerencsétlenség kö- zött-is boldogok legyünk. Érzéseket költenek, mellyek velünk valóságunk becsét elevenen éreztetik. Nem csak, hanem jámborságunkat-is tökél- letesittik. Mert nem tokélletes a’ jámborság, ha azt a’ tiszta szándék meg nem szenteli, ha a’ szent Szereteten kiviil más forrása vagyon. Mert jót ugyan az ember természeti hajlandóságból- is cselekedhetik ; a’ mint cselekesznek-is, kik az övéikre, jóbarátikra, kedvelttyeikre kegyeskednek : de vallyon , „nem ezt cselekszik-e a’ Pu- blikánusok-is ? — nem ezt mívelik-e a’ pogány ok-is ?” 14.) Jót ugyan az ember diiesosség kívánásból-is cselekedhetik, a’ mint cselekesznek-is, kik a’ jó tetteket nagyra vágyások esz- közivé váltóztattyák: de bizonnyal mondja az Ud14.) Máté V. 46. 46.
