Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a
{ \ WW 53/1. 'syK/yi vöziftŐ , hogy ezek „elveitek jutalmokal j” 15.)—* a’ hirt, nevet, magasztalást, mellyet vadásztak. Jót ugyan az ember más tekéntetekböl-is cse- lekedhetik, a’ mint cselekesznek-is, kik általa hasznot, előmenetelt, kedvességet keresnek : de ezeknek széli a’ mit Szent Pál mond : ha bár emberek, és angyalok nyelvén beszéllenének ; ha bár hegyeket mozdittó hittel birnának ; ha bár minden vagyonúikat szegények eledelévé tennék, és szeretet nélkül szűkölködnének, lennének : mint ,,a’ pengő érez, vagy a’ zengő czi- thera/J 16.) Mert a’ jóságos tettek, mellyeket nem ama szeretet szül, melly a’ Szent Lé- lektől kiöntetett a’ mi szívünkbe, jók ugyan, de csak külső , nem egyszersmind belsoképpen- is. Ama megromlott szeretet, mellynek forrásából erednek, belső értéküket megvesztegeti. Le a’ szívet a" világnak, és azoknak, mel- lyek e’ világban vágynak, szeretetétol azoknak, mellyek az Isten leikéé szereletére, legkönnyebben szoktattyák a’ mennyekig ragadó szempillantások , mellyekrol ugyan ezért mondom: hogy jámborságunkat tökélletesittik. Kérdezzük azokat, kik frigyet kötöttek szemeikkel , hogy az aszszonj állatról ne gondolkoznának ; 17.) megvallyák: hogy az Isten örömökben részeltette Őket, mellyek a’ testnek^, i5.) Máté VI. 16. — 16.) I. Kor. XIII.— 17.) Job, XXXI. a.
