Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

^ 332

Ekkor érezzük: hogy nem szél fíisttye, a’ mi az orrunkban vagyon, 10.) hogy kellemetes- sebb illatok-is vágynak, mint sl hervadandó rózsáké; 11.) hogy a’ drága bornál, és kenetek- nél-is édessebbek a’ gyönyörűségek, mellyekkel töltözhetünk. 12-) Ekkor értyükmeg : hogy nem csak a’ testnek, és vérnek osztöni mozgathat- tyák akaratunkat; hanem hogy alattunk vagyon azoknak kívánsága, és mi uralkodunk rajta. 13.) Ekkor ébredünk: hogy az alávaló ösztönök kielégítését, a’ legnemesebb örömök feláldozására méltatlanoknak tarttsuk : szemeinket e’ por hantról, mellyen vándorlunk, várakozásunk égére felemellyük ; és a’ Hitnek, Reménységnek, Szeretetnek elementumiban élni tanúllyunk.

Mert ezen három, égből szakadtt jóságok, nem csak egyébb jóságoknak, hanem amaz örö- möknek-is szülő annyok, mellyeket emlegetek. Mivel mennél elevenebb a’ Hit, mennél bizo- dalmassabb a’ Reménység, mennél lángalóbb a’ Szeretet; annál gyakorlábbak a’ szempillantások, mellyek velünk az Angyalok boldogságát éreztetik.

Oh! ti, kik ezen jóságokról nevökön kivül egyebet nem tudtok, — kik ezeket, mivel mindeneket csak a’ haszonhoz mértek, a’ mellyet hajtanak, kik ezeket vádollyátok: hogy az élet

ío.) Bölcs II. 5. — ii.) U. ott. — 12. — 12.) U. ott. i5. — i5.) I. Mos. IV. 7.