Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

tolt; ?.) hogy follül éli a’ testet, és majd belőle halhatatlanságának szárnyára kéll.

Annakokáért valamint a’ Boldogságos Szent Szűz még e’ földön mennyei szempillantásokat élt: úgy vágynak a’ jámborok szívének érzéseik, mellyek a’ mennyei örömök szikráiról pattannak. — Azomban az illyen érzések lángra nem lobbanhatnak a’ szívben, melly nem tud másnak örülni, hanem csak a’ mi a’ testet gyönyörködteti , és az Ösztönöket táplállya, mellyek bennünk az állatot mozgattyák. Nem-is azokhoz készültem szóllani. Mert tudom : hogy más fül az,,mellyhez hangokkal beszédünk; más ismét, melly a’lelket értimeg. Azért, mint Üd- vözittőnk, mondom: „kinek füle van a hallásra hallyameg'j” mire valók a’szempillantások, meüyekben Isten lelkünket a’ földről mintegy mennyekbe magasztaUya ?

^ 330

II. Valamint mindennek, a’ mi az Istentől szármozik , ügy azon szempillantásoknak-is, mel- lyeket beszédem első részében festettem, különös hasznok vagyon, és arra valók : hogy velünk valóságunk becsét éreztessék; jámborságunkat tökélletesittsék ; reménységünknek új életet, megelégedésünknek új táplállatot nyújt- tsanak.

7.) Bölcs XV. 11.