Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

wv 5 o 7

Könnet, meg a’ gonoszból-is hasznot kellycn ke» resni.” 4.)

Vajmi másképpen gondolkodott Nagy Asz- szonyunk, ki enyészendő haszon helyett mennyei örömöket keresett, és találtt! -— Mert midőn látta a’ sokaságat, melly Judéának minden tartománnyiból Szent Fia után sereglett; midőn látta a’ csudákat, a’ jó téteményeket, mellyekkel ezer, meg ezer ínségeseken segített; midőn ezer meg ezer ajakról viszsza hangzani hallotta az Evangéliumi aszszony szavait: „boldog a’ méhe , melly téged hordozott, boldogok az emlők, mellyeket szoptál;” 5.) mindannyiszor, mintha mennyekben lett volna, örvendezett, és egészen háladássá váltt, hogy rajta a’ Mindenható nagy dolgokat cselekedett.

Pedig az Ő öröme csak Szent Fiának j'óté- teménnyirol gyulladott. Mit érezhetnek azon tiszta lelkek, kik magok egészen jótétemények, és az áldásokkal, mellyeket szaporítanak, csak az egy élő Istennek kedvét, és jutalmát keresik! Mit érezhetnek? Kérdem; mert tudom: hogyr az Isten a’ jóságos tettekért már e’ földön mennyei örömökkel fizet.

Ha azok, kikre jóvoltunknak csak haszna árad, meg nem magyarázhattyák az örömöt, mellyben jótéteményünk fölött részesülnek; ha az özvegy, ki gyámolót, az árva, ki atyát, a*

4.) Bölcs. XV. 12. — 5.) Luk. XI. 27.