Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

50Ö

De mit tudott a’ nép a’ titkokból, mellveknek Ö csak árnyéka volt! Mit tudnék én- is, ha a’ Szent Atyák lábához nem ültem volna, hogy tolok taniillyam: mire oktat a’ mi történt?

Mert a’ történetek mást beszéltének a’ fülnek, és a’ szemeknek, mást ismét a’ léleknek. Mi hallottuk, a’ mit ezen történet a’fülnek be- széllett: az Atyák azt-is tudják, a’ mit a’ lélekhez szóllott. ■

Érttsük tehát, mit beszéli a’ lélekhez

elöszször Jésustiak,

másodszor a népnek cselekedete ; figyel- mezzetek!

I. Mikor Jésus Jerusálemhez közelgetett volna, és jött volna Betfagéba, az olajféik hegyére, elkülde két tanítványt, mondván nékik: mennyetek d Kastélyba, melly ellenetekben vagyon, és mindjárt találtok egy megkötött szamarat , és a’ vemhét vele: oldjátokmeg, és hoz- zéitokel nékem,' és ha valaki néktek valamit mond, mondjátok, hogy az Úrnak ezekre szüksége vagyon, és mindjárt elbocsájttya azokat.

Az olajfák hegye igen közel vala Jerusálemhez. Ha Jésus eddig gyalog fáradhatott, mi oka: hogy innét Urak és Királyok módjára akart továbbmenni? kiakarta nyilatkoztatni: hogy ö a’ Királyok Királlyának, a’ mágosságbéli Isten-