Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

307

nek követtye; kogy Ö a’ „Király ki az Úrnak nevében jo 3.) kit az atyák vártak, a’jövendők hirdettek, a’ Zsidók reménylettek. Nem magam fejéből mondom ezt. Mert midőn né- mellyek a’ Farizéusok közül mondanák Jésus- nak , hogy feddenémeg tanítványit kik kiálttyák : áldott a.’ Király, a’ ki az Urnák nevében jő; azt felelte nékik: „hogy ha ezek halgatnak, a’ kövek kiáltanak.” 4.)

így kívánta tőle az Atya, hogy mint az Ő Országának Királlyá, mint az ö választott népének Fejedelme menne a’ városba, és méltóságáról , hivataláról minden szemek láttára, minden fülek hallattára tagadhatatlan vallást tenne. O — az Atya — szabta így elejbe ezen utat; ki Zachgriás Próféta által szóllott: „mond- játokmeg a Sión leány inak: íme a’ te Királyod jő néked szelíden ülvén ci szamáron, és a térh viselőnek vemhén.,>

Nem kell gondolni, úgy mond Sz. Hieronymus , hogy Jésus mind a’ kettőn ült. Mert Noé bárkájáról-is mondja az írás : hogy meg- nyugovék Örmény Országnak hegyein: de érteni kell, hogy ezen hegyeknek egyikén nyu- govékmeg; 5.)

Kérdezhetnétek, ha ez állatoknak csak egyikén ültt Jésus', miért hozattad mind a’kettőt ?

5.) Luk. XIX. 58. — 4.) U. ott. 40. — 5.) In Cap. XXI. Math.

20 *