Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek… Első rész (Székesfehérvár, 1823) - 11.014a

%^/v

VW

semmi utat nem liágj a’ menekedésre. Könyöröghetnek akkor az égnek a’ gonoszok, hogy roppannyon fölibök, és zúzza porrá Őket ; ri- mánkodhatnak a’ hegyeknek hogy-essenek reá- jok, és temessékel Őket; esdekelhetnek a’ földnek , hogy nyilatkozzonmeg , és nyellye el Őket, és a’ halálnak hogy emészszemeg Őket: az ég, a’ hegyek, a’ föld és a’ halál süketek lesznek jajjaikra ; és valamint bűnök menthetetlen, úgy a’ Biró kérlelhetetlen marad.

Ezek az Ur második eljövetelének jelei. Áldjuk , és magasztallyuk ötét: mert előre int, előre fenyeget; hogy haragja elől kitérjünk. Ne legyünk mint a’ nemzetiség, melly Noé {idejében az Istent nevetvén, az Ő intésit megvetvén az özönvízben eltemettetett; vagy mint a’ So- domiták, kik hasonlóképpen megintettek, de mivel megátalkodtak , az égi tűz által megemésztettek ! Nincsenek ugyan itt még a’jelek, mel- lyek, az Ur rettenetes eljövetelét hirdetik: de közel lehet; mivel bizonytalan, az óra, melly- ben megkérik a’ mi lelkünket; és a’ minő érdemmel akkor ez életből kiköltözünk, ama nagy napon a’ szerént Ítéltetünk. Sőt, mivel az Isten a’ büntetést az Ő malasztinak sokaságához, és a’' mi háladatlanságunk nagy voltához méri; mennél tovább várja megtérésünket, annál nagyobb veszedelem fenyegeti üdvösségünket. Maga ez a’jövendölés , mellyet hirdetünk , a’Szentségek, melIveket osztogatunk, a’ belső ihleié9