Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

68

Sok mesterségeket kell megtanulni, némelyeket a’ Léleknek pallérozására, másokat a’ testnek oltalmazására és táplálására; ezeket, hogy az életnek alkalmatlanságai ellen meg-óltalmazza- nak, amazokat pedig, hogy az életnek könnyebbségei megszereztessenek. Rövideden az ember, mind Teremtésének rendelése szerént, mind természetének Szükségeihezképpest, min- gyárt egy munkálödó, nem pedig csupán gondolkodó valóság leszsz; Mint olyat, ötét a’ Vallás, oskolájába, és keze-alá veszi, úgy nézi ő- tet, mint a1 kinek &’ világon, mint igen munkás nézöhelyen, vannak foglalatosságai; ő az életnek Szokott gondjait és foglalatosságait elrendeli, de nem függeszti-fel. Szóll a polgári társaságnak külömbözó rendjeihez, a’ gazdagokhoz, és a’ Szegényekhez, az Elöljárókhoz, és az alattvalókhoz; a* resteket meginti restségekről, a’ Szorgalmatosokat vezérli munkájokban, és minden emberektől ezt kivánnya, hogy saját dolgaikat cselekedj ék. í.Thes. IV: 11.

Tégyük-fel, hogy azon kárpit, a* mely a* más világot Szemünk-elől elrejti, félre-vonatta- tik ; tünnyék-el minden setétség, hogy ne lássunk többé tükör által, és homályos beszéd által, hanem ki-ki éljen az Isteni, és örökkévaló dolgoknak világos látásával, a’ mint ama* kétségeskedŐ kivárna. Egy ilyetén kinyilatkoz-