Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

> tatásnak elkerülhetetlen következése a9 lenne, l hogy szemeink előtt minden emberi tárgyakat í semmivé tenne, és tökélletes megakadást okozna a’ világi foglalatosságoknak folyamattyában. í Ha a’ mennyei dicsősség, bámuló szemeink e- lőtt lenne; ha az angyali hármonia, elragadtatott fűleinkbe zengedezne, — mitsoda földi foglalatosságnak volna elégedendő ereje, hogy íi- gyelmetességiinket csak egygyetlen-egy szempil- lanfásra-is magára fordittaná ? minden igyekezetek és fáradtságok, a’ melyek most az emberi munkásságot foglalatoskodtattyák, a’ rendet fentartyák, vagy a’ társasági életnek bóldogsá- gát elő-segittik, elmúlasztatnának , és félre-tétetnének. Azon kívánságok és aggódások, azon reménységek és hasznok, a* melyek most minket ösztönöznek, megszűnnének munkások lenni. Az emberi életben nem találtatnának olyan tárgyak, a’ melyeknek elegedendŐ erejek lenne, hogy a' lelket mozgásba hozzák, a’ munkáló- dásra való tüzet felgerjeszszék, vagy az igyekező kezeket szorgalmatosságra indittsák. Ha Szintén a’ kötelességnek érzése reá-birná-is az emberséges embert, hogy a’ világi foglalatosságokban valamely kevés részt végyen, mégis a* munka, ha hozzá-fogna, néki csak hamar unalmat okozna. Még az életnek roegtartását-is kevésre becsülné, ha arra az Istennek tetszése