Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

dicsosseghez, a’ mely Szüntelen Szemei előtt

volna.------------így épit magának a’ képzelődés

oly’ tükélletes bizodalommal, mintha az egész teremtést által-láthatná, és megítélhetné, új világot, és azután örvendez a’ maga munkáján valő bámulásban. De állapodjunk-meg egy kevéssé, függeszszük-fel bámulásunkat, és vizsgáljuk meg előbb hideg vérrel, azon következéseket, a’ melyek Származnának a’ világnak ezen vélt jobbításából. — Fontoljátok-meg az Embereknek természetét, és alkotását. Azon gvarló állapot, melybe Ő a’ világban való első bé-lé- pésekor vagyon, mingyárt szükségessé teszi másoknak gondviselését és oltalmát. Mihelyt magára kezd cselekedni, mingyárt szükségesnek látja a’ munkát és szorgalmatosságot, életének fentartására, és Szükségeinek kipótolására. A* költsönös oltalmazásból, és a’ közös haszonból támadtak a’ társaságok; De a’ társaság midőn elrendeltetett, megkivánnya a’ vagyonnak roeg- különöztetését, a’ Karoknak külömbségeket, a’ felsőbb és alsóbb rangot, és megkíván sok ol- lyas foglalatossagokat, a’ melyek által kell a* köz-jónak elő mozdittatni. A’ szegénynek szól- gálattya, és a’ gazdagnak oltalma, költsönösön Szükséges leszsz. Mind a parancsolóknak, mind az engedelmeskedőknek, a’ magokét véghez kell vinni, a’ közönséges bátorságnak fentartására.