Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

alatt, Préd. VII: 6. mint egy fényes, magossan fellobbanó, de hirtelen esmét elenyésző láng.

Rövideden hozzuk-ki végre, mind ezekből azt a’ következtetést, hogy mind a’ szerencsében, mind a’ szerencsétlenségben, a Vallás az emberi életnek legbizonyosabb vezére Az ő világától vezéreltetvén, élünk a’ jólléteinek kellemetességeivel, és egyszersmind megmenekszünk azon veszélyektől, a’ melyekkel egyben-kötte- tett a’ szerencsés állapot. Az ő oltalma - alatt legbátrabban kiáljuk a’ viszontagságoknak csapásait, és legkevesebbet szenvedünk a’ keserűségeknek zivataros Szél vészszétől. Kitsoda az Emher, ki az életet kívánja P és kívánja látni az ö jó napjait P Az, tartóztc^ssa-meg nyelvét a’ gonosztól, és ajakait, hogy ne szóljanak csalárdságot. Hajóljan-el a’ gonosztól, es cselekedjék jót; keresse a' békességet, és kövesse azt. ’’Sóit. XXXIV: i3, 14, i5. Akkor a’ viszontagságokban, elfogja az Isten otet rejteni az b Sátorában, és az ő jó állapottyában olyan lészen, mint a' folyóvizek mellett plán- táltatolt. termo Fa. De nem úgy aj Hitetlenek, hanem azok, lesznek mint a’ polyva. A’ mely könnyű, és nem egyébre való, hanem hogy a’ szél ide ’s tova hánnya.

79

Vége.