Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496
72 csendes lélekkel tekint, elmúlt magaviseletére, és az Istennek ígéreteiben bízván, látja közelit- teni az ő megjutalmaztatását. Az ilyetén gondolkozások, és várakozások, egy csendes nyugodalmat terjesztenek az Igaznak vénségére. E- zek azt okozzák, hogy az ö napjainak estvéje felleg nélkül telik-el, és hogy az 6 életének follyója, ámbár erössen megapadott-is, még-is minden zavarodás nélkül, tisztán fóly-le, egész- szén az utólsó cseppig. Reményiem elég Szembetünőleg megmutattam, mely szükségesképpen megkívántaid légyen, az életnek boldogságára, a’ Vallás, és egy jó lelkiesméret. Ezek nélkül a’ szerencse, bár mely nagy becse-is légyen, a világnak szemei előtt, még-is semmit érő, sőt sokszor annak birtokossának még káros. Ezekkel egygye- sűlve pedig, egy valóságos isten’ áldásának tar- tathatik; Mert az Embernek, a* ki jónak láttatik az b szemei előtt, ád Isten bölcsességet és tudományt örömmel; a bűnösnek pedig ád foglalatosságot az egybe-gyűjtésre, és az egybe-hordásra, hogy adja —annak, a’ ki jónak láttatik ö előtte. Préd. II: 27. Engedjé- tek-meg nékem végezetre, hogy terjeszszem elejékbe a’ boldog világ’ űainak azon rettenetes véttségeket, és nyomorúságokat, a’ melyekbe féket az Ő állapottyokkal való viszsza-élés oly’
