Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496
a eset idejekorán, És ezen Gyümölcsöt, hogy Szent Leczkében felvett Példázat mellett maradjak, nem csak magának termi. Nem ügy virágzik, mint egy sivatag pusztában lévő Fa, a’ melynek virágjait a’ szél elhordja, és a’ mely egy élő állatot sem részeltet sem gyümölcsében, gí>m árnyékában; hanem mint egy lakosokkal bíró környékbe lévő Fa, a’ mely más Gyümőlcsöknek-is szolgáltat baráttságos oltalmat , és nem csak szépségiért csudáltatik mindenektől, hanem a’ melyre áldást mond a’ ván- dorló-is, tőlle vett árnyékáért, és az éhező-is, tőlle nyert tápláltatásáért. A’ Vallás negyedszer, neveli a’ Kegyeseknek szerencséjeket, azon kilátás által, melyet nékiek szerez egy más Világban jövendő nagyobb boldogságra. — Előbbeni beszédembe megmutattam, mely foganatos légyen a’ Mennyei reménység, a’ Szívnek, az életnek kedvetlenségei között való enyhitésére. És valósággal ha ezen reménység elégséges arra, hogy az Embernek hanyatló jóllétét támogassa, annyival inkább kell néki nevelni virágzó állapottyét. Ha felderítheti a* kedvetlenségek* sötét éjjsza- káit, annyival világossabbá kell néki tenni, a’ szerencsének nappalát, hozzá-járulván, az általa rajta elterjesztett fény-is. A* Jelenvalóság csak magára soha sem elégséges arra, hogy 68 I
