Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

ßg minket tökéletesen kielegittsen. Hogy tokélle- tes légyen gyönyörűségünk , Szükség hogy a’ jelenvalóhoz, mindenkor a’ jövendőnek vala­mely kellemetes elő-érzésit ragaszszuk. Mely nagyra kell nevekedni, az Igaz’ földi Szeren­cséjének, midőn ő az életnek folyójánn, gyen­ge kellemetes Szellők által hajtatván előbb, és mindenütt körös-körűi, a’ maga állapottyának mindennémű boldogságait látván, mind azon jót, a’ melyei él, ügy' nézheti, mint a’ jöven­dőbe reá-váró nagyobb bóidogságokra való ké­születet, — — midőn jelenvaló eletet, olybá tart- haitya, mint egy elő-Szobát, a’ mely őtet a boldogságnak Kastélyjába vezeti, és mostani örömeit, csak mint apró patakotskákat, a* melyek alkalmatosság szerént. enyhülésére Szol­gálnak, a meddig megérkezik az életnek a- zon folyójához, a mely az Istennek Jobjánál foJy, — — az ilyetén kinózések tisztítják a Lel­ket, egyszersmind örömet-is adván néki. Ezek nem engedik, hogy a’ kegyes Ember földi bir­tokait igen nagyra becsülje, és éppen az-által mintegy aegittsegére vannak, hogy a* világi ö- römöknek kísérteiéi között, megtartsa azt a’ magán való uralkodást, a* mely oly’ szüksé­gesképpen megkivántatik, a’ Szerencsével való bölcs és mértékletes életre. Sor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom