Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

indulathoz szoktattya, a’ mely legjobban illik, a’ jóllétellel való éléshez. Igen kevés meggondolás kívántatik arra, hogy meggyőződjünk arról, hogy a’ csupa birtok bár akár mely bizonyos légyen i$, még nem azzal való élés. Adjatok egy Embernek mindent, valamit a’ Világ adhat; vegyétek őtet-korűl gazdagsággal; ko- ronázzátok-meg ötét tisztességgel, és méltósággal; tegyétek Őtet. ha tetszik, szabados Uralkodónak ; de légyen egyszersmind néki valamely titkos Szorongattatása, vagy Szívbéli bánat ja, — igaz, hogy adtatok néki eleget a’ jólléteire, de megleszsz ő fosztatva attól a’ tehet- tségtől, hogy azzal éljen. Ti drága ételeket tesztek eleibe, de ő elégtelen arra, hogy azokat megkóstolja. A’ Jóllétei tehát egy oiyan két értelmű Szó gyakran, a’ mely csupán a’ birtoknak bővségét jelenti, de igen helytelenül ruház- talik magára a’ nyomorult birtokosra.

Mindnyájunk előtt tudva vagyon, roinémű béfolyása légyen, külső jóilételünkre, a’ legcsekélyebb, legkevesebbet jelentő testi lankadozá- sunknak. —- Légyenek a’ legvidámabb, legszerencsésebb Erobern k a’ főidőn, álmatlan éjtsza- kái; csak egy az ő testi érzékenységei közzűl jöjjön rendeletlenségbe, csak egy legkissebb érző-inába támadjon fájdalom, — mindjárt odavan az ő vidámsága, mindjárt lehet hallani

64