Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

Istennek eleibe, emlékezetnek okáért. Azon fogok elsőben-is igyekezni, hogy tinéktek megmutassam, hogy az alarm snálkodás könyörgés nélkül, vagy a’ könyörgés alami’snál kodás nélkül, a’ Virtus Buzgóság nélkül, vagy a Buz- góság Virtus nélkül, felette hijjános, azután pedig azon lészek , hogy veletek által-láttathassam, az ő költaönös öszve-köttetéseknek boidog következéseit.

Legelsőbben-is vi’sgáljuk-meg miben áll »* könyörgés nélkül való alami’snalkodas, az az, a’ kegyesség, vagy, az Isten és Vallás iránt való hellyes érzés nélkül való — jó cselekedet. E’féle példák nem szokatlanok a’ Világon. Sokaknál a* Virtus, legalább az ö Előadásaik Szerént, egy tiszteletre méltó és becsültetett név, azonban Kegyesség — az ő füleikben alacsonúl hangzik. Ók Világbéli Emberek, és kívánnának a’ becsület’ régulája szerént való embereknek-is tartatni. Ők az ő emberiségekre, hazai- buzgóságokra, egyenességekre és igazságosságokra támaszkodnak. Minden íérjíias és munkás virtusokat magokéjinak tartanak. De a’ buzgó érzékenységekhez és vallásos kötelességekhez megvetéssel viseltetnek, mint olyanokhoz, a’ melyek csak üress és hijábanvaló Szemfeny- vesztésen épültének, és csak a’ gyenge és babonás JLelkeknek íigyeiraetességeket elégségesek 1 *

3