Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

foglalatoskodtatni, Az ilyetén emberek* gondolkodások* ellenébe, én azt erössitem, hogy a’ Kegyességnek ezen megvetése a’ szívnek romlottságát mútattya, és ebbal következik az erkölcsi kötelességeknek rendetlen tellyesitése.

Elsőben mútattya a’ szívnek belső romlottságát* mert egy hideg és érzéketlen Szívet fedez-fel, Ha vagyon valamely Behatás, a’ mel- lyet a’ Természet maga, az emberi szívekben teszen, az a’ Vallásnak érzése. Mihelyt az emberi elme gondolkodni és vi’sgálódni kezd, az ő állapottya mástól való függésének számtalan jeleit láttya. O egy valamely felsőbb Hatalom által láttya magát egy tágas világba helyhez- tetve lenni, a’ melyben mindenfelőll látható a* Teremtőnek bölcsessége és jósága. A’ Természetnek méltósága, szépsége, az abban lévő Rend, Őtet mintegy kénszeritik — a* bámulásra és imádásra. Ha feltekint azon Mindenható Kézhez, a’ mely az egész Világon uralkodik és munkálódik — tisztelet járja-el minden ereit. Ha áldásokkal él, a’ melyeket kéntelenittetik az Isteni Kegyelemnek tulajdonítani — háláda- tosságra ösztönöztetik. Ezen belső Indulatoknak, az Isteni-tiszteletnek külömb-kiilömbféle nemei alatt való kimutatása, nem egyéb, hanem az emberi szívnek természetes kiöntései. A’ Tudatlanság ezeket bal ösvényre vezetheti, a* babo4