Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

lám az ilyen félig-meddig való jóság, a* Vallást több tisztelőitől fosztotta-meg, mint a’ nyil- vánságos gonoszság. A* hitetlen ha észre-veszi, a’ ti erkölcsi kötelességteknek elműlasztésát, csúfolódni fog a’ ti kegyességtekkel; a* Buzgól- kodó (2lnt>öcfctler) minden erkölcsi jóságot kárhoztatni fog, ha láttya, hogy ti, ámbár az Istent Számba sem veszitek^ me'g-is virtussal dicsekedtek. Holott ellenben az, a’ ki az Istent féli, és egyszersmind igazságos és jóltévő az emberekhez, a’ Vallást a’ maga tökélletes valóságában műtattya a’ világ előtt j az ő egész magaviseletéből kitetszik az, Szokott fényességébe, és környűi-veszi őtet kellemetességgel és méltósággal. Az ő caractere hijjánosság nélkül való, ő egyszersmind szeretetre — és tiszteletre méltó Még maga a’ gonoszság sem bátorkodik őtet megtámodni, és a’ legroszszabb, legalacso- nabb emberek-is belsőképpen méjj tiszteletet éreznek iránta.

Ő egyszersmind az az ember, a’kinek élete legcsendesebben és legbóldogabban teldege- lik. A’ ki vagy kegyesség, vagy virtus nélkül valósággal szűkölködik, a* Szüntelen ki-is leszsz tétettetve egy nyughatatlan lelkiesméret’ furda- lásainak. Az ö csak egy részről való jósága, a’ csak fél-szemmel való maga-megtekintésének idejében, talám Őtet megnyugtathattya; de mi, 17