Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

dőn a’ magánosság vagy a’ nyomorúság őtet méjjebb meggondolásra serkentik, akkor érezni fogja ő azt, hogy a’ kötelességek’ egy részének bétellyesitése nem pótolhattya-ki, a’ másik részének elmulasztását. Midőn ő könyörög, az ő igazságtalanságainak emlékezete kétszínséggel fogja őtet vádolni, és midőn alami’snákat osztogat, a’ Szegényeknek érette való könyörgései meg-fogják Őtet Szégyeniteni, meggondolván, hogy ő mely keveset hajt az Istenre. A’ lelki- esméret akkor azon kéz-tenyér helyett fog Szolgálni, és ellenébe ezt fogja írni a’fal’ óldalára: Megmérettél a fontban, és hijjával találtattál. Dán. V: 27. De a’ ki egyformán bír hittel és jó lellíie smér eltel, a’ ki egyforma hív- séggel tőlti-bé azt, a’ mivel az Istennek, és azt, a’ mivel az embereknek tartozik, az, a’ mennyire azt az emberi gyarlóság engedi, az ő magaviseleté’ helyességének és egyformaságának, és az ő szíve’ becsületességének, és tökéiletes- séginek, édes belső érzésével bír.

A’ csupán erkölcsi jósággal bíró ember nem esméri a’ Szívnek Istenhez való felemelkedésének tiszta gyönyörűségeit. A’ jóságos és irgalmas cselekedetek, neki ugyan belső megelégedést okozhatnak, de ezen belső megelégedéssel nincs egybe-kötve az a’ forró indulat, a’ mely eleveníti annak érzékenységit, a’ ki szívét