Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

idején, és megszabadít titeket. i.Ján. IV: 20, 21.-—É’sai. 1: 16, 17.— Jak. IV: 8. — ’Sóit L: i5. A* te könyörgéseid és alarni’snáid akkor egygyesülve fognak felmenni Istennek eleibe, emlékezetnek okáért. Megmutattam immár, Hogy a’ Vallást nem lehet megcsonkítani és elhasogatni; és mely helytelen és káros légyen két oly5 dolgokat egymástői elválasztani, a’ melyeket képzelni ugyan lehet külön külön, de a’ melyeknek gya­koroltatásokban, ha csak nem csupa színlés a’ dolog, mindenkor egygyütt kell lenni; t. i. az Istenhez felemelkedett buzgó indulat, és az em­berekhez való Szeretet. Ez az egygyesség az, a’ mely teszi az igaz belső érdemű embernek, az igaz Keresztény­nek, egyforma kellemetes és tiszteletre méltó Caracterét Ha e’ közzűl valamelyiket kihad- játok a’ ti magatokviseleteteknek rendiből, ha Szinte egy részbe különös dicséretet érdemle- tek-is, még is a’ más részről, a’ próbát ki nem álhattyátok. Csak egy óldalról ép a* ti caracte- retek, és a' másikról, még sok ítéleteknek leszsz kitétetve És valamint ez által magatokat kis- sebbititek, egvszprsmind a Vallás ellen is hi­báztok ; mert ily’ formán elválasztván egymás­tól nevezetesebb részeit, lehetetlen hogy ez ál­tal a’ világ’ szájának ki-ne tetettessetek7 és ta* i6

Next

/
Oldalképek
Tartalom