Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

. i5

galmassága vagyon minden b teremtett állatin. ’Sóit. CXLV: 9. Bátorkodol-é te, a’ ki a’ gondolatlan és gyanakodni nem tudó ártatlanságot a’ te kicsapongó bujaságodnak feláldoztad; te, a’ ki a’ te nagyravágyásod és tö- kélletlenségeid által a’ köz-csendességet meghá- boritottad; te, a’ki csakhogy vagyonodat szaporítsad, az özvegynek és árvának könnyeiket kisajtoltad; bátorkodól-é te, a’ te Isteni-tiszteleteddel és könyörgéseiddel; az Istenhez járulni, és magadat azzal a’ reménységgel kecsegtetni, hogy kegyelmesen fog reád tekinteni ? Va- lyon a’ Rendnek és Igazságnak Istene elfogad- ja-é az ő törvénnyel’ altal-hágásának ezen semmit érő helyre-pótolását ? A’ Szeretetnek Istene kedvesen fogja é venni annak tiszteletét, a’ ki az ő Teremtéseit gyűlöli? Egy csábitó, egy békesség-rontó, remélhet-é lakhelyet a’ boldog és tiszta Lelkek között? Oh hidjétek-el: Valaki ezt mondja hogy szereti az Istent, szeresse az ö atty fiát-is. Szúnjetek-meg a’ gonoszságnak cselekedeteitől, és tanuljatok jót cselekedni; igyekezzetek az igazságra, szaha- dittsátok-meg a' nyomorultat óltalmazzátok a’ Törvényben az árvát, és az özvegynek perit ve gyetek-fel; és azután közelgessetek az Istenhez, és b is közelget ti hozzátok; hívjátok btet segittségúl a’ ti nyomorúságtoknak 2 *