Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
5$ fóliák , es bíztatták, bogy ha Isten fia, fzállyon le a’ keréíztröl. Ezt telte az egyik lator is, a’ miért Orfzág Tífzteire nézve pedig a’ leggy alázatosabb büntető efzköz volt (Eslb. II, 23. Mát. XXVII, 38. Curt, de gesi. Alex. M. lib. VII, c. 11. Nicup. Rit. Rom* de Judic. publ. c. 2. §. 6. p. 134.), hanem a’ neme nem egy volt. Fefzíteni sokfzor annyit tett, mint karóra vonni, tudniillik az embert a’ földbe ásott karó mellett felhúzták , és arra ollyanképpen viifzaerefz- tették, hogy a’ begye, melly vasas fzokott lenni, az alitestnek nyílásába fzúródott. Néha pedig a’ karóhoz fzegezték, vagy kötötték a’ megitélttet. Hlyen lehetett az 50 könyöknyi magasságú gerenda, a’ mellyen Ámán életének végére jártak (Esth. V , 14.). Néha a’ kerefzt X formára (crux decussata) volt tsinálva, miilyent fzent András kerefztének nevezünk azért, mert a’ Történetírások fzerint illyenre fefzítetlék ezt az Apostolt. Néha T formát (crux commissa) mutatott. Néha pedig ollyan volt, a’ minőre festik vagy faragják a’ mi fzentséges Megváltónkét (crux immissa), mellynek földbe ásott karója fellyebb nyúlt azon a’ fán, melly oda fenn kerefztül volt téve, hogy a* fel- fefzíteltnek nevét, és halálra méltó tettét egy táblán rá lehessen tenni. Úgy tetfzik , mintha ez az utolsó nemű leginkább lett volna fzokásban , és Kristus i$ illyenre fefzíttetett volna (Mát. XXVII, 37. Mar. XV, 26. Ján. XIX, 19. Bened. XIV, de fest. D. N. J. C. ad Parasc. n. 82. 83. Braun bibi. £e£. I. £l). 349. <S.); noha Weininger (I. £f). 462. ©.) azt állíttya, hogy a1 régi emlék-ofzlopok és pénzek Kristus kerefztét T formán adgyák eló, a’ mint Tartullianus és Jeronimus ii látfzattyát viselik, mintha ezt tartották volna. A’ mi
