Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
54 aj másik megpirongatta Őtet. A’ vitézek pedig Jesus ruháit magok között fzétofztották. 5. JeA’ mi a’ kerefztnek mekkoraságát illeti, azt tar- tyák, hogy a’jelesebb embereket, mint Amánt Mar- dochaeus helyett (Esth. VI. VII.) magasra, az allren- dtiektt pedig olatsonyra fzokták akafztani. Azért Sue* tonius után írja Lipsius (de cruce lib. Ili. e. 13.) , hogy midón egy valaki, kit Galba Tsáfzir kerefztre paran- tsolt akafztani, a’ törvényre utalna, és magát Ptomai Polgárnak mondaná, tsúfságbol a’ Tsáfzár néki mint jelesebbnek magas, mint polgárnak pedig fejér kerefz- tét kéfzíttetett. Kristusrol hihetőbb, hogy alatsonyra fúggefztelett. Bizonyos is, hogy a’ kerefztet egy da- rabnyira maga vitte, mellyet, ha nagy lett volna, annyival kevesebbet bírta volna el, hogy az éjjeli álom- talansága, ostoroztatása, koronáztatása , és egyéb méltatlan bánás miatt, mellyet fzenvedett, már lígy is el volt gyengülve. De a’ felírást, mellyet Pilatus Jesus feje fölébe fzegeztetett, sem olvashatták volna a* átmenők olly könnyen, valamint a’ fzavait sem hall' hatták volna olly értelmesen a' kerefztröl, ha ez magas lett volna. Az alatsony pedig tsak akkora fzo- kott lenni, hogy a’ felfefzítettnek lába talpai egy két lábnyira voltak a’ földtől. Magának a’ sententziázta- tottnak kellett azt a’ vefztohelyre vinni; innét van a’ furcifer ahafztófa hordozó tsúf név, mellyel a’ Romaiak közönségesen a’ rabfzolgákat fzokták illetni: hanem hihetőképpen tsak a’ kisebb neműt, mert a* nagyobbikét nehezen bírta el egy ember. A’ fefzítés kétféleképpen fzokott megesni, tudniillik a’ megítélt- tet vagy a’ földbe lett kerefztre (de alkalmasint tsak a’ kisebbre) egéfzen mezítelen testtel hanyatt fektették, vagy mikor már a’ földbe volt ásva (de hihetőképpen tsak
