Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

76

sem volt oily nagy divatban , mint azután, mikor megfzüntek az üldözések. Azonban valamint a’ képek még az üldözések alatt sem voltak tifztelet nélkül, úgy és főképpen a’ kerefztek sem. Tsak az is kivált Krístus valóságos kerefztének tifzteletére mutat, hogy azt akár aJ Pogányok , akár a’ Zsidók elásták. De annak mássát is hogy nyilvánvaló tifzte- letben tartották , bizonyíttya, hogy már az Apostolok üdéjétől fogva annak jelével magokat a’ Kerefz- ténj^ek meg fzokták jelelni, és pedig olly gyakran , hogy Őket, Tertullianusnak bizonyítása fzei;int, a’ Pogányok kerefzttifztelöknek hítták ; hogy Constantinus több nyilvánvaló helyeken pompásan kéfzültt kerefzteket állíttatott fel • hogy I-sö Sylvester Pápa alatt tartott Eliberisi Zsinat megtiltotta a’ Szentek’ képeit falra írni, mellyeknél nem alább való a’ Ke- refzt; hogy Theodosius és Valentinianus Tsáfzárok Kristusnak ko vagy fakerefztét a’ földre helyheztetní nem hagyták , hogy ez a’ gyozedelem’ jele a’ menők lábaival ne tapodtassák; hogy Cyrillus, ki 35o-dik efzt. Jerusalemi Püspök lett, a’ fzent Kerefzt fzál- káinak egéfz világra való terjedéséről, fzent Ágoston pedig, ki 45o-dik efzt. hala meg, a’ kerefztnek egyátallyában való tifzteletéröl olly jelesen fzóll; a’ mint mind ezekről Liturg. T. It. 49. 67. és 69. §§-okban bővebben értekeztünk. Azért ha mindgyárt Weininger fzerint igaz is, hogy tsak VJ-dik fzázad- ban kezdték a’ fefzületet Oltárra tenni, és hogy annak tifztelete Jerusalemböl terjedt minden felé, a’ mint nem is terjedhetett másonnan : de ez bizony-