Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
77 zonnyal nem Paulinus Püspöknek üdéjében, vagy azután, hanem jóval előbb esett meg. 5- Udvösséges oktatásunkra legyen mondva, bogy valahányfzor Kerefztet látunk, de leginkább Nagy Pénteken , mellyen Kristus a’ kerefztfán meghalt, azután a’ fzent Kerefzt feltalálásának és felma- gafztalásának napján, azokon kivül, a* miket Lit. I. R. 4g. és 6g.$-ban a’ kerefztvetésröl és fefzületek- röl mondottunk, jusson efzünkbe: l-ör hogy ki volt, a’ ki a’ kerefzten fzenvedett, kikért, és mit fzenvedett. Szenvedett emberi testben az élő Istennek egy fzülött fia az Atyával, és Szent Lélekkel öröktől fogva azonegy terméfzetii, felségü és ditsö- ségü Isten. Szenvedett érettünk bűnösökért’ az Ördögnek rabfzolgáiért, és pokolnak örökösiért, kik nélkül örökre ellehetett. Szenvedett irtoztató kínokat, gyalázatos halált, és mind, a’ mit mi magunk érdemlettünk; mert nem akarta, hogy örökre el- veífzünk. Azért emlékezetünkben hordozván mind ezeket, az Isten és Kristus iránt való vifzontagos fzeretettel, és hálaadatossággal tellyünk meg, sőt ezen indulatokat ne tsak fzívünkben visellyük, hanem erköltsös, istenfélő élettel, Kristus parantso- latinak megtartásával is bizonyíttsuk meg. 2-or Jusson efzünkbe , hogy a’ Kerefztény kerefzttöl vette a* nevét, és az egéfz élete Kristus Kerefztének záfz- lója alatt való vitézkedés, mellynek jelét magunkra veiTzük, mihelyest Kerefztények kezdünk lenni, az az mikor megkerefzteltétünk. Már akkor az Ő parantsolattya alá vettyük magunkat: A ki nem ve~ Jzi
