Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
Y í-dik és VII-dik Piusnak nevei minden bizonnyal azoknak lajstromába illenek, a; kik első fzazadokb^th Confessoroknak hivaltattak. A’ kik pedig gonofzok voltak, magoknak voltak gonofzok, és nem a’ Tanításnak, meltyet hirdettek, sem az Anyafzentegyháznak, mellynek híveit örök életre legeltették, sem a’ legfőbb tifzteletre méltó hivatalnak, mellyben Kristus képét viselték. Gonofzok voltak mint rid emberek, nern mint közönséges Páfztorok. Valamint azért a’ napsugár nem fzennyesedik azzal, hogy ga- néjos helyeken jár, így fertéztetlen marad az ö hibáiktól az ő tanítások, tifztek, és az Anyafzentegyhaz. Valamint egy Király vagy fejedelem magában gonofz, és istentelen lehet, de alattavalóit jól és igazság fze- rint igazgathattya, úgy itt is. Valamint se ludasnak gonofzsága, se, Tamásnak hitetlensége, se Péternek megtagadása az Apostolságra gyalázatot nem ragafz- tott, sem azt meg nem vefztegette, azonképpen egy vagy más Pápának vétkei mint rideg embereké a’ Pápaságnak gyalázaltyára nem esnek. Azután mennyi hibákkal terhelitek több világi Fejedelmek, és aJ viliig elnézi, fel semvefzi: a’ Pápák hibái pedig tsak azért fzúrnak fzemet, hogy Pápáké. AJ jó bak betakarják az attyok mezítelenségét, az elfajulttak pedig kitsúfollyák. Méltó azért a’ Pápáknak minden hibái mellett is legfőbb tifzteletben tartani az ö leg- felljebb való tifzteket. 6 ii?
