Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

finnem azokat is, mellyekel úgy nevezett esetiséges jussaik ízerint tettek. Arra mutat a’ lábtsókolás, mely ről feilyebb (48o-dik lap. *) al.) bővebben fzóllőttünk , és azon felséges fzertartások is, mellyekkel a’ Pápák fzokták a? jeles Istenifzolgálatot végezni, azoknak válafztatni , koronáztatni, és holttok után e-ltemettetni. Tagadhatatlan ugyan, hogy kozöttök egyrtehány botránkoztató életi'i volt, de a’ ki tud- gya az emberi gyarlóságot, és hogy melly nehéz annak magát megtagadni, vagy az indulatit zabolán tartani, a’ ki annyi hatalommal, tehetséggel es felseggel bir, mint a’ Romai Pápa, az nem hogy elvonná tölök a’ köteles tifzteletet a’ rajtok tapafztaltt hibákért, hanem inkább tsudálkozni fog, hogy 25i Pápák közül, kik fzent Pétertől kezdve, XlI-dik Leóig kormányozták Kristusnak Anyafzentegyházát, még a’ legélesebb fzernü Történetírók sem tudtak tizenegynél többre találni, a’ kiknek életében megbotrán- kozhatni. Első három fzázadban úgy fzóllván meg- foghatóképpen munkálkodott az Isten* ereje azokban, a" kik Pápáknak válafztattak, mert tudták, hogy ezzel Martiromságra, ki tudgj^a, melly kínos halába válafztattak, minthogy fzent Pétertől fogvaMarcel- lusig harmintzeggyen mind a’ Kcrefztény Hitnek gyü- Jöléséböl megölettek, és azután is , a’ kik Pápák lettek, egéfz utolfzor meghaltt VII-dik Piusig vagy Kristusért Martiromságot fzenvedtek , vagy keveset kivéve olly fzent életűek voltak, hogy egy Katolikus nem igen kételkedik a’ képeket, mcgditsőültt Szenteknek képei gyanánt, a’ Templom' 0 káraira tenni

VI-dik

5iS