Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
5 ír den üdöben legmélyebb tifzfcelettela’ kercfztény hívek, a’ mint tsak azon tifzteletnevezelekbö! iskitetfzik,meb jeket már első fzázadokban tulajdonítottak néki a? fzent Atyák, egyházi Gyülekezetek,'és a’világi Fejedelmek. Szent Tgnátz Anakletust boldog Atyának, fzent Ágoston a’ Pápát (pater christianae plebis) c? kerejz- tény község attyának, fzent Jeronimus (sacerdos summus) legfőbb Papnak, fzent Lactantius (apex sublimissimus Apostolatiis) az Apostolság legfőbb tetejének, fzent Ambrus (Vicarius Christ! ab eo in e opium elevato relictus) Kristus helytartójának, kit mennybemenetele után hagyott, Nicaeabéli Gyidézet (caput et princeps omnium Patriarcharum) minden Pátriárkák fejének és fejedelmének, a’ Milé- visi Zsinatnak Atyái az ö lcvéltzímjeken Inno- centiust (Domino beatissimo, meritoque venerabili et in Christo honorando Papae Tnnoeentio) legboldogabb í rnak , méltán, és Kristusban tifztélendő Pápának, a’ hatodik közönséges Gjudekezet (San-r ctissimi Patris nostri et summi Papae) legfzentebb Atyának és fő Pápának, Jusliniauus Tsáfzár (apex Pontificatus) a Püspökség tetejének nevezték, hogy ezer egyéb titulusokat elhallgassunk, mellyekke! ötét minden üdŐben tifztelték, és mostanában is iifztelik a’ kerefztény hívek. Ugyan erre a’ tifzfe- letre mutat az is, hogy legalább aJ józanabb gondolkodású emberek mindenkor nagy engcdelmesseg- gel fogadták, és teljesítették a* Pápának nem tsak a’ bit do!gában és addig tartó végzéseit, mig az Anya- üentegyház a’ Gyülekezetekben határozást nem tefz, ha
