Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

is írásba foglalták. Miilyen irományok üdővel varry történetből, vagy pénzen a’ Kerefztények kezébe jutottak. Sokfzor pedig a’ Törvényfzék fzobájában vagy a’ kivégeztetés helyén megjelenvén a’ Kerefz- tenyek , az ítélő Bírónak, és Mártíroknak tetteit, fzavait, emezeknek kinnyait, magokviseletét, és halálát gyors kézzel feljegyezték.

Az illyen Jegyzékek, a’ mint az iido és alkalmatosság hozta , öfzvefzedettek , és valamint azoknak igazvolta (authentic) , úgy a’ megölettetteknek magaviseleté, kíniiyaiknak és haláloknak oka több ízem és fültanúknak bizonyításával öfzvetartva a’ Püspöknek fő ügvelete alatt fzorosan megvizsgáltatott, és kinyomoztatolt, ha Kristusért haltak-e’meg, vagy pedig tsak ditsöség kívánatból, vagy talán rofz tetteikért, ’s azért méllók-é Mártíroknak tifzteltetni vagy sem. Innét van a’ fzent Ágostonnak mondása (Martyrem non facit poena, sed causa), hogy nem a’ büntetés (kínzás) hanem annak oka tefz Martirnak. Szent Jeronimos (in ep. ad Gál. Lili. c. 5. v. 4.) írja: „ Lám raelly nagy jó a’ fzeretet! ha martiromságot „ azért fzen védünk , hogy a’ tetemink ti fz tel tessenek, „ és a’ köznép ítéletiért megrendítketetlenül onlyuk ki „ a* vérünket, a’ vagyonyinkat pedigegéfza’ koldus— fa ságig oda engedgyük, nem annyira jutalomra mint „ büntetésre, inkább a’ hitfzegésnekgyölrelmire, mint „ a’ gyözedelem koronáira érdemesek vagyunk.“ Szent Epiphaniusnál (haer. 71. n. leolvassuk, hogy György Alexandriai Pátriárka , jóllehet hogy a’ Pogányoktoí fzámtalan sok gyalázatok és kínok között a’ varasban

kor-