Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

385

felölt buntelen jelenhess meg. Ne is altasd magad a’ Purgaloriummal, mellyben a’ kivántt tökélletessé- get még efzközölheted, és ha azt eléred, a’ válafz- toltak közé julhatfz. Nera volt még a’ kezedben-az Isten igazságának mértéke, melly a’ jutalmazás napján sorsodat meghatározza , se nem jártad meg az irgalmassága* tengerének fzélit, hogy bízvást mondhatnád: Eddig fzabad vétkeznem! De ha Purgatorium lefz is a* helyed, tudd meg, hogy ki nem jöfz onnét, mig az utolsó íillyért meg nem fizeted (Mát. V, a5, 2fi.)»

Az Anyafzentegyháznak ajtatos könyörgései pedig a’holttakért, és a’ Karnak fzívepefzlö éneke : Miseramini mei, miseremini mei saltem vos amici mei: quia manus Domini tetigit me—Kónyöriillyetek rajtam, kény ör ülly etek rajiam ottan tsak ti barátim ; mert az Úr keze. illetett engem (Jób XIX, 21.) tsatollyanak egy kévéssé Istenben einyugodttSziifőinkheZ, hitves társunkhoz, gyermekeinkhez, Elöljáróinkhoz, jótévoinkhez, ízolgáló tselédgyeinkhez, jó barátinkhoz, polgártársainkhoz, kikkel hajdan egy fedél alatt laktunk , kenyerünknek , és kezeinknek keresménnyit felofztottuk, örömünket, fzomorúságunkat, fzerentsénfeet, bajunkat, kételkedésünket közlöttük, kiktől vigafztajás- sal, tanáttsal, pártfogással segíttettünk, intéssel, feddéssel jóra igazitta ttunk. lm* átestek már ők azon a* borzafztó órán, melly a’ múlandóságból örökkévalóságba hí; tapafztalták egy réfzéntaz utolsó ítéletnek rettenetességéi, és ott laknak, a’ hol a’ tréfa és tsa- latkozás ösmeretlen, hanem tsak hajfzálokat hasogató HL ®