Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

komolyság uralkodik. Ki ludgya, ha vigadnak-é ott, a’ hol a’ fájdalom konnvektől megtöríi az Ur a' fze- meket, és mostani érzékénységektöl tapafztalhatatlan örömmel jutalmaz (Jelen. XXI, 4.1 Kor. II, g.). A* felebaráti fzereíet, melíjr az istenivel egynemű, emberhez legillendöbb és legnemesebb, a* fzeretet* Istene előtt pedig legkedvesebb erkolts, főképp ha még a’ síron túl lévő , és talán fzenvedö lelkekre i* terjefztetik. A’ közért , melly nékik valaha velünk volt, méltán tártnak fzámot a*segítségünkre. Imádság , böjtölés, alamizsnálkodás, az irgalmasságnak lelki testi tselekedeti, egyéb jóságos tselekedetek, kivált az elevenekért és boltiakért igazán engefztelo áldozat a’ fzent Mise azonérdemefzkozGk, mellyek- kel saját üd vosségünket keressük, és magunkat Kri- s!us érdemében réfzesíttyük. Ugyanazokkal kell ezeket, és a’ mi segítségünket a’ Purgatoriumbéli lelkekre is alkalmaztatni. Mivel pedig az illyen tselekedetek a’ fzent Atyák tanítása fzerint ollyan emberre nézve és addig megliolttak, a’ ki és a’ meddig halálos bűnnel meg van terhelve , azért az erköítsös fzent élet, és a’ fzívnek tifztasága azon tekintetből is legyen a’ mi igyekezetünknek fo tárgya , hogy a’ segítség- tigyelo tetteink annál sikeresebbek legyenek.

Ha illyen érzeményekkel és fzáudékokkal vég- zed a’ mái ajíatosságot, a’ mire ez napi fzertartások folyamatosan vezetnek, a’ felebaráti fzeretetnek leghelyesebb megbizonyításán ki veil magad is épülfz, és nem tsak másokon segítefz, hanem reményiheted , hogy halálod iitán kevesebb adóssággal jelenfz meg

380

az