Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

m

y támadásnak ditsöségeben a! válafztottak közé fzám* „ láltassanak.“ Végtire „f". Adgy nékik Uram örök 5, nyugodalmat, b-. És az elenyéfzhetetlen világosság „ fényeskedgyék nékik. f. A’ meglioltt híveknek „ lelkei Isten irgalmasságából nyugodgyanak békes- „ ségben. Ámen. “ jámbor fzép kívánással ez az Istenifzolgálat bezáródik.

A’ hol közönséges Temelőbely vagy tsonlház*. fzokott fefzülettel éppen a’ Templom mellett van , ott mind ezen tzeremoniák az illyen helyen a’ Templomon kivül végződnek. A’ mint tudniillik vége van a’ Misének, és a’ Kar a’ Liberát énekeli, a’ Processio megindul a’ Templomból; előre viPzik a’ fefzületet, és halottas záPzlót. Mikor a' helyre jöttek, előbb éneklik a’ Miserere, vagy De profundis Zsoltárt, és azután a’ többiek is következnek, a’ mini éppen most előadódott.

Atyámfia! ezen nap, az Oltárnak kéfzületi, és homálvosan égő gyertyái, az Oltár előtt álló koporsó ábrázolat a’ múlandóságunknak minden jelképeivel eggyütt, a’ Templomnak fekete pofztóval be- vontt falai, ’s egyéb fzomorú ékességei, a’ Papnak törött fzava és mély hangú éneklese, a’ fekete ízi- nü öltözetek, és az egefz Istenifzolgálatnak gyáfz pompája hozza emlékezetedbe, hogy nints itt maradandó varasunk y hanem cl jövendőt keressük (Zsid. XTil, i4.); hogy a’ világnak minden vigsága, öröme, birtoka, méltósága, hatalma, és boldogsága egykor tsak por ’s hamu lefz, mint a’ füst és pára «Jenyéfzik, és ezeket, ollj'an egy állapot váltva

fel,