Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

35 befzédbe merült, kinek mivel némelly titkos tet­teit elbefzélte, olly sikere lett a’ tanításának, bogy az alTzonyon kívül sokan hittek ő benne. 7. Mikor Kánába érkezett, a’ hol a’ vizet bor­rá változtatta, ott termett Kafarnaumbol egy kirá­lyi fzolgálatban lévő Tifzt azzal a’ kéréssel, hogy mennyen alá meggyógyítani a’ fiát, minekelotte meghallyon. Jesus mintegy fedve azt mondta néki , ha tsak jeleket és tsuddkat nem láttok , nem hifztek. Mivel pedig újra sürgette a3 királyi ember, Jesus bátorította ötét, hogy mennyen haza, mert a3 fia él. Hitt az ember, és a3 fia azon órában meggyó­gyult, a3 mint meg jöttében hallotta a3 tselédgyitöl, ezért az egéfz házával Jesus követője lett; 8. Hanem a3 hazájában roífzúl fogadták; mert mikor a3 Synagogában Isaiásnak Messiásról fzólló egy jövendölését (LX„) magára magyarázta, nem győzték ugyan a3 böltsességét tsudálni, de mivel ná- lok ösmeretes Volt, és a3 nemzetségének birtoka ko­ránt sem mutatott olly nagy fényességre, a3 minőt az Ő előítéletek a3 világi hatalmú Messiástól várt, illyen okvetéssel vakították magokat: Honnét ennek C 3 ez azért tsudálkozott a’ Sauiariai AíTzöny, hogy Jesus tőle vizet kér, valamint a3 Tanítványok is, hogy Je­sus vele beízéll, és máskor a’ Samariabéliek Jakabnak és Jánosnak kérésére fzállást sem adtak néki, a’miért ezek Jesuslol mennyei tüzet kértek reájok (Luk. IX, 52 — 56j5 a’ Zsidók is, mikor tsúf nevet akartak valakinek mondani, Samaritanusnak (mintegy ör- döngösnek, eretneknek, elvtelennek) mondották (Ján. IV. VIII, 4,8.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom