Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

pedig ollyan formán, hogy ez a’ nap a* jelesebb Ünnepek közé tartozik, mert mintegy magában foglallya, a’ Szenteknek minden egyéb Ünnepeit, egy fzei’smind pedig ábrázollya amaz örökké tartandó mennyei Ünnepet is, mellyben az Angyalok, ég. ditsöiiltt Szentek a’ bárom fzemélyböl álló egv Istent fzünet nélkül áldgyák és magafztallyák. És ez első oka annak, bogy az Anvafzentegyház ezt az Ünnepet tartya. Második az, hogy mivel a’ Szenteknek fzáma temérdek nagy, sokaknak pedig sem hírét, sem nevét nem tudni, 's azért mindeggyik- nek emlékezetét különösen nem ünnepelhetni, illendőnek tetfzett azoknak közönségesen tifzteletet adni, a’ kiket Isten után tifztelet illeti. Harmadik, hogy az Istennek kegyelmit, mellyelkel a’ Szenteket, azok által pedig bennünket is áldani méltoztatik, meghálállya. Negyedik, hogy a’ híveket mind azokra emlékeztesse, a’ miket a’ Szenteknek tifzteleté- röl, segítségül való hívásáról, képeiről, és ereklyéiről tanít. Ötödik hogy őket a’ Szenteknek követésére ébreílze, és öfztönözze. (Tartsd öfzve Liture. I, R. 65 §.).

Mennyi fzép intéseket harsogtat e’ végre tsak ez napi Evangyeliombol is (Mát. V, i—12.) az Anyafzentegyház, mellyben Kristus Urunk boldogoknak magafztallya, és külombféle Ígéretekkel bíz- tattya 1-ör aJ lelki fzegényeket, kik fzivekben nem ragaízkodnak a’ pénzhez, a’világnak altató, a’ rozsdától és molytol megeméfzthetö, mindenképpen múlandó kincseihez javaihoz, hanem tsak efzköz gyanánt

372