Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

§73

siánt tekintik nagyobb lökélletesedésekre (Mát. IV, »4. XIII, 7, ia. XVI, 26. XIX, 25, s4. Luk. XIV, 28—32.). a-or A’ fzelídeket, kik távol lévén a’ versengésnek lelkétöl, mindennek elejét vefzik, a’ mi arra okot adhatna (Mát. V, 22, 45. XI, ag. XXIII. 12. Gal. V, 26. Eies. IV, 56. Tit. III, 3. I Pét. V, 5.). 5-or A’ sírókat, vagy is a’ kik külömbféle világi nyomorúságoknak, kárvallásoknak, gyalázatok* nak, betegségeknek súllyá alatt epednek (Ap. Tsel. XIV, 2i. Luk. VI, 24. XIV, 27. XXI, 19.) 4-er A* kik éhezik, és fzomjúhozzák az igazságot (Rom. I, 37. II. 6. I Pét TV, 18.). 5-ör Az irgalmasakot, kik vagy az ellenek vetetteknek megbotsátanak (Mát. VI, 12—15. XVIII, 21—35.), vagy a’ ízükül ködőket segítik, és másokkal jót tefznek (Mát. X, 42. XXV, 3i—46.). 6-or A’ tifzt* fzivüeket, kik minden tifztátalan gondolatot, és kívánságot tsirájában megfojtnak (Mát. XII. 34, 55. XV, 18—20. Jelen. XXI, 27.). 7-er A5 békességeseket, kik nem tsak magok elfzenvedik a’ nyughatatlanokat, és boílzú- ságtévőket, hanem mások között is a’ felzavart békességet helyreállíttyak (I Kor. XIV, 33. Efes. II, □—4, 11, 12, 16.). 8-or A' kik üldözést fzenvednek az igazságért, Kristus Hitéért, a’ lelkiösméret fzavá- nak követeséért (Mát. VII, i5, i4. X, 24. XI, 12. XXIV, i3. Ján. XV, 20. Luk. XXII, 28—3o. Fi- Jip. II, 12. Jak. I, 12.).

De ha vétkeztünk is ne tzuggedgvünk el. Van az Atyánknál fzófzóllónk Jesus Kristus; és ha megtérünk, nagyobb öröm van azon a’mennyben mint

ki-