Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
is lehetett erre Péter, mivel Palsestinán kivül élő Zsidókból lett Kerefztényeknek az ö második Levelében (I, i3—15.) megigérte, bogy e’féle emlékezetet bágy nékik; melly Ígéretét Márk által be is tellyesítette. Márk pedig tekintetbe vévén , hogy Po- gányoknak ír, sokat elhagyott, a’ mit egyedül tsak a’ Zsidó Kerefztények érthettek, p. o. Jesus nemzetségének lajstromát, a’Mágusok eljövetelét, a’Beth- Jebemi gyermekeknek megöletését, a’ Farizeusok hibáinak hoíTzas rostálását ’s a’ t. a’ Zsidóknál fzo- kásban lévő fzavakat pedig: közönséges, Korban, Parasceve, mellyeket a’ Pogányok nem érthettek , fzorgalmatosan megmagyarázta (VII, 2. 11. XV, 4a.). Valamint azt is feljegyezte, hogy Simon, ki Kristus kerefztét Calváriára felvitte, Sándornak és Bufusnak, kik akkor Romában tartózkodtak, attya volt (XVI, i5.). A’ mi az üdöt illeti, mellyben írta fzent Márk az ö Evengyeliomát, azt mintegy sajdíthatni ezen környüíállásokbol, hogy fzent Pál az ö első fogsága alatt ötét Romában találta, és a’ Kolossabeliekhez és Philemonhoz küldött Levélben Márkról ditsére- tes említést tett; Péter mikor a’ fennemlített Ígéretet tette, a’ halálát, melly Kristusnak 65 és 68-dik efztendeje között történt, közel lévőnek mondotta, fzent Pálnak második fogságában pedig, ki Péterrel eggyütt ölettetett meg, Márkot már nem talállyuk Ro -. Márk fzóra). Ezt tagadgya, és tzáfollya Schnappinger ezen Evangyeliomnak magyarázat tyához fzolgáiu Bevezetésben.
