Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

napig. És legottan a Sinagogákban prcdikállya vala Jesust, hogy ez az Isten fia. Almélkodnak va- la pedig mindnyájan, a} kik hallyák vala és mon~ dónak: Nem ez-é, a’ ki üldözi vala Jerusalemben azokat, a kik segítségül híják vala ezt a nevet, és ide azért jött, hogy kötözve vigye azokat a' Papifejedelmekhez? Saulus pedig sokkal inkább megerősödik vala, és megfzégyeniti vala a Zsidókat, kik Damaskusban laknak vala, bizonyítván, hogy ez a Kristus. Mikoron pedig sok napok eltelnének (Damaskusbol Arabiába ment, innen három etetendő múlva megint viíTzatértDaroaskusba Gal. 1.17.18.), egybe tanátskozának a? Zsidók , hogy megölnék; ötét. Megtudó pedig Saulus az Ö leselkedéseket. Őrzik vala pedig a kapukat is éjjel és nappal, hogy megölnék ötét. Uévén pedig ötét a tanítványok éjjel, o’ kőfalon kibotsáták ötét leeresztvén egy kosárban. Mikor pedig Jerusalembe jött volna, ab tanítványokhoz akarja vala magát adni, és mindnyájan félnek vala tőle, nem hívén, hogy tanítvány . volna. Barnabás pedig fogván ötét, az Apostolokhoz vivé, és megbefzéllé nékik mint látta volna az úton az Urat, és hogy fzóllott néki, és hogy Damaskusban bátran tselekedett a Jesus nevében, és Ö vélek vala ki és bejárván Jerusalemben , és bátran tselekedvén az Úr nevében (Ap. Tsel. IX. 1—28* XXII).

Ennek a3 tsudálatos megtérésnek hálaadatos emlékezetét már VIII-dik fzázadolta 25-dik Januarius- bau ülli az Anyafzentegyház III-dik Innocentiusnak*

m

266