Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

238

dig ott aílva várakoznak, míg a* Karnak enektf tart. Eivégezodvén az ének, előre megy a’ Subdia- konus, kinek tifzte a’ könyvet tartani, utánna két Akolythus égő gyertyával és a’ Subdiakonusnak két oldalához áll, ezek után ismét két Thurifer azaz tömjénhozó tömjénnel és füstölővel, kiket a' Romai Rend hasonlóképpen Subdiakonusoknak nevez. Az égő gyertyák a’ fzivünk Örömét, hitünknek világát, \*agy, a’ mint fzent Dávid mondgya (Zsolt. CXVII, io5. Hiero, adv. Vigil.), az Isten igéjét, melly égő J'zóvétnek a lábainknak; a’ tömjénfüst pedig az Evangyeliomnak jó illattyát az ember fzivében jelenti. Ezen kéfzületek után

Hajdan az olvasó Diakónus, artzal délnek forti ült vagy azért, hogy ez illendőnek tartatott, vagy hogy arra voltak a’ férjíiak következén dóképpen a*

* híveknek főbb réfze, mivel akkor a’ Templomok jobbára Napkeletnek építtettek, úgy, hogy az imádkozó nép artzal a’ naphoz fordulva, ’s így imádta Jesust az igazság napját. IX-dik fzázadolta Frantzia Orfzágban eredett fzokás fzerint éjízaknak áll a’ Diakónus, hogy ezzel jelentsék annak az igének pre- dikállásál, a’ mellyel feldúlatott annak Orfzága, a’ ki fzivében mondotta: Felmegyek a# égbe az Isten tsillagi jólébe felmagafztalorn az én királyi fzéke- met á fzövetség helyén üllők az éjfzak oldalán (Isa. XIV, íi—15. ): Ez a’ fzokás is Napkeletnek épültt Templomokban kezdett, hanem egyébként fekvő Templomokban is megtartották az elŐbbeniekben fzokásba jött állást, akármerre az éjfzakot képzelvén.

i