Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

m

újabb érielemben, nem pedig a’ régiben vefzik (Tartsd öfzve Bened. XIV. de fest. Assumpt. B. V. n. a3.). 4-er Hogy az sem bizonyos , bogy mikor, hol, minő környülállások között halt meg, vagy el- temettetett, vagy mennybe vitetett a’ fzent Szűz *).

M 2 5-ör

*) Weininger (Ií. 25. l. 2í6t&. 108. 109. €5.) írja: „VII- ,, dik fzázad olta közönségesen uralkodó vélekedés a’ ,, Katolika Anyafzentegyházban, hogy Maria közön- ,, séges halállal halt meg ugyan mint egyél) embe- ,, rek, hanem hogy halálnak álmából felébreí’ztelte ,, Ótet az Isten, és testestől lelkestől a’ mennybe vit- „ tej minthogy illetlennek látfzatnék, hogy rotha- „ dással eméfztessék meg az a’ test, mellyböl az is« ,,ten fia vette az Ó emberi terméízetét. Az Apostolok- , nak a’halálán és ditsoséges mennybe vitetésén való ,, jelenlétele, valamint ezeknek közelebb környülállá- sai is áll irományokból kierneltl költemények, „ mellyek az Ö hitelességeket a’ Tudósok előtt már ,, régen elvefztették. “ Weininger ezen fzavaival alkalmasint Damascenusnak és Melitónak fellyebb 174. lap. *) alatt álló előadását érdeklette. Szent Troni* mus (Praefat. in Daniel.) írja, hogy mikor egy Zsidó Tanító a’ mi fzent írásunkban (Dán. XIV. 22 egéfz 42.) azt olvasta, hogy mikor Habakuk Próféta Judteá- ban az aratóknak ételt vitt, az Isten angyala Ótet üstökön megragadta, és a’ levegőben Babilonba húr- tzolta, hogy az ételt Dánielnek adgya, kit az ellenségei orofzlány verembe vetettek azért, hogry Isteu gyanánt imádott sárkánnyokat megölte, az étel után pedig ótet hasonlóképpen viífzavitte, ezt mint mesét kinevette , minthogy hasonló példát az egéfz Ó Te- stanicntomban nem olyasai, Mennyivel inkább kiván-